Amikor végre megkaptuk egy bárban a rendelést ezt az üzenetet kaptam egy otthoni barátomtól: Szerinted mi a boldogság? Küldtem neki egy képet, hogy most éppen ez de majd gondolkozom rajta, addig pedig sör és nachos mellett próbáltuk megtalálni a választ. Én pedig sokkal később egy erkélyen a csillagok alatt ülve nem találtam fel a spanyol viaszt, de erre jutottam.

Ma az a legnagyobb probléma, hogy a legtöbben más valamitől vagy valakitől várjuk. Ha majd ez meg az. Ha majd sok pénzem lesz. Ha majd egészséges leszek. Ha majd szerelmes leszek és viszont szeretnek. Most nem vagyok boldog mert..., de majd az leszek amikor ez vagy az lesz.

Amíg ezek nem teljesülnek lehetsz boldog kisebb pillanatokra amikor egy forró nyári napon a szél megérinti az arcod vagy ha a bolond macskád már megint őrültségeket csinál. De az is előfordulhat, hogy már olyan boldogtalanná válsz a soha nem szűnő hiányérzettől, hogy már a kisebb pillanatoknak se tudsz örülni.

Az tesz boldogtalanná ha nem tudod irányítani amit irányítani szeretnél. Ha sokat kérdezel, akkor a válaszok hiánya nyugtalanná tesz és utána már nincs visszaút. Ha nem úgy történnek a dolgok ahogy a fejedben elképzelted.

Ha boldog vagy akkor tudod ki vagy, elfogadod és csak élsz. Legyen jó vagy rossz egy nap mész előre mert tudod, hogy az a biztos és ami utána lesz nem érdekes mert senki sem ismeri.

Talán az elfogadás a boldogság: örülök, hogy élek, örülök annak amit kapok és nem bosszankodok azért ami nincs, mert akkor boldogtalan leszek olyan miatt amit nem tudok megváltoztatni.

Szóval nem lehetsz mindig boldog, de ha a kedvenc csokid nem kapható egy boltban akkor azért nem mész el üres kézzel, ugye?