Egyre üresebb a szoba ahogy a cuccaim a bőröndbe kerülnek. Félek, hogy nem fér majd el minden. Itt kell hagynom pár dolgot, de ezt a részét nem annyira bánom. Otthon nehezebb lenne megválni tőlük. Így a muszáj könnyebbé teszi az elhatározást.

Tőled  is nehéz lett volna de már elképzeltem ahogy még utoljára nálad alszom, pedig még nem is láttam a szobád, aztán reggel kiviszel a reptérre, a könnyeimmel küszködve próbálok még valamit mondani amikor az utolsó pillanatban megcsókolsz és akkor már nem bírom tovább. Érzem, hogy most rögtön meghalok így elfordulok és már ott sem vagyok. Nem nézek vissza, nem bírok, csak megyek előre és elvégzem az automatikus mozdulatokat.

A biztonsági ellenőrzéskor észreveszek egy idegen kis dobozt. Rögtön tudom, hogy te raktad bele. Mikor később megnézem már úgy bőgök, hogy mindenki engem néz. El kell bújnom a mosdóban, hogy megsemmisülten ott üljek amíg meg nem hallom, hogy a járatomhoz való beszállás megkezdődött.

E.T. haza.