Vale?

2018.júl.15.
Írta: ramonadelgada Szólj hozzá!

Elnézést, hogy pincérnek néztem

Tetszett, hogy a vonaton velem szemben ülő nő körömlakkja illet bőre árnyalatához.

Egy férfival érkezett, de kapcsolatuk bizonytalan. Nem beszélnek egymással túl sokat csak néznek ki az ablakon. Már nincs miről, összevesztek vagy csak fáradtak és nincs kedvük?

A legtöbben párban ülnek vagy társaságban, sok nyelv keveredik most egymással. Én egyedül vagyok, de mit lehet csinálni egy forró vasárnapi napon amikor senki sem ér rád?

Elmenni egy távolabbi tengerparthoz, majd megijedni az UV-sugaraktól és hogy senki sincs veled aki vigyázna a cucccaidra ha bemennél a vízbe, így letanyázni egy átlagos park szabad árnyékában és kétségbeesni a magánytól. Ilyenkor hol vagy Papa?*

Amúgy jól kifogtam a dolgokat, először romlott volt a kávémban a tej majd csak félig átsütve kaptam meg a hamburgert. Hosszú percekig ülök idegeskedve ilyenkor, hogy hogy közöljem velük úgy a rossz hírt, hogy mindenféle beleköpés nélkül kapjam vissza a rendelésemet. Aztán végül is megoldottam. Amiről nem tudsz nem fáj.

Bár az fájt, hogy felszámolták pluszban a kávémhoz kért jeget amit végül meg sem ittam mert elvitték a tej miatt.

 

*Isten

Boldogság, mondd, ki vagy?!

36912333_2150273661860623_7023499365620645888_n.jpg

Amikor végre megkaptuk egy bárban a rendelést ezt az üzenetet kaptam egy otthoni barátomtól: Szerinted mi a boldogság? Küldtem neki egy képet, hogy most éppen ez de majd gondolkozom rajta, addig pedig sör és nachos mellett próbáltuk megtalálni a választ. Én pedig sokkal később egy erkélyen a csillagok alatt ülve nem találtam fel a spanyol viaszt, de erre jutottam.

Ma az a legnagyobb probléma, hogy a legtöbben más valamitől vagy valakitől várjuk. Ha majd ez meg az. Ha majd sok pénzem lesz. Ha majd egészséges leszek. Ha majd szerelmes leszek és viszont szeretnek. Most nem vagyok boldog mert..., de majd az leszek amikor ez vagy az lesz.

Amíg ezek nem teljesülnek lehetsz boldog kisebb pillanatokra amikor egy forró nyári napon a szél megérinti az arcod vagy ha a bolond macskád már megint őrültségeket csinál. De az is előfordulhat, hogy már olyan boldogtalanná válsz a soha nem szűnő hiányérzettől, hogy már a kisebb pillanatoknak se tudsz örülni.

Az tesz boldogtalanná ha nem tudod irányítani amit irányítani szeretnél. Ha sokat kérdezel, akkor a válaszok hiánya nyugtalanná tesz és utána már nincs visszaút. Ha nem úgy történnek a dolgok ahogy a fejedben elképzelted.

Ha boldog vagy akkor tudod ki vagy, elfogadod és csak élsz. Legyen jó vagy rossz egy nap mész előre mert tudod, hogy az a biztos és ami utána lesz nem érdekes mert senki sem ismeri.

Talán az elfogadás a boldogság: örülök, hogy élek, örülök annak amit kapok és nem bosszankodok azért ami nincs, mert akkor boldogtalan leszek olyan miatt amit nem tudok megváltoztatni.

Szóval nem lehetsz mindig boldog, de ha a kedvenc csokid nem kapható egy boltban akkor azért nem mész el üres kézzel, ugye?

Képzeld el ahogy a vízen hajózol

Ismerősök vesznek körül, a kabinból zene szól és a hajad lágyan fújja a szél. Ilyenkor élvezni kell ahogy tested tart valami felé és minden mást kint hagyni a parton. Majd felveszed ha visszatérsz, de addig a vízen lebegve mit oldasz meg belőle?

De te csaltál és hozzákötötted őket a hajóhoz. Ott úsznak a mélyben és mikor hirtelen úgy érzed nem kapsz levegőt pedig a víz felett vagy, már a hangokat se tudod tisztán kivenni, fuldokolsz és minden egy zugó massza körülötted, akkor úgy döntesz beugrasz.

Erősen kapaszkodsz fekete csomagjaidhoz, azért lemaradni nem akarsz. Erős a sodrás, nem bírod már sokáig. Nem tudod eldönteni mi lenne a jobb, elengedni ami még a valósághoz tart és ott maradni örökre, vagy kapaszkodni ahogy bírsz tudva, hogy nemsokára partot értek de az bizonytalan, hogy mikor, hol és mi lesz majd veled.

Elengeded?

Mikor ennyi is elég

A gyerekek mindig meglepnek. Örülnek neked, aztán le se szarnak. De nem direkt, csak fontosabb dolguk is van annál mint a te okoskodásaidat hallgatni, ez a sok édesség nem tesz jót neked, na az energiaital meg pláne, 11-12 évesen. Ja és ráadásul egy nap kikéred a véleményüket azzal kapcsolatban, hogy szerintük milyen tetoválást kéne csináltatnod, rád szánják az idejüket, gondolkoznak, ötleteket adnak, azt most hagyjuk, hogy a felét még lemosható tetoválásként se raknád magadra, és te jól átvered őket, mert rájuk már megint nem hallgat senki, hiszen akárhányszor találkoztok ők mindig izgatottan érdeklődnek, nézik a kezed te meg csak annyit tudsz kinyögni, még nem tudod.

Pedig tudod, hogy valószínűleg nem is lesz az egészből semmi, de ezt nem mered nekik megmondani. Titokban attól félsz, akkor már nem fognak odamenni hozzád, nem leszel érdekes, elfelejtenek, és igazából a kérdés is csak azért volt, hogy felkeltsd valamivel az érdeklődésüket, beszélgetést kezdeményezz.

Mert arra senki nem tanított meg, hogyan kell a gyerekekkel bánni, és most sem igazán kapsz szakmai segítséget.

De hamarabb megszoknak mint te őket, ha nem is mindenki de azért már ők is odamennek hozzád. Nem igazán világos számukra, hogy miért vagy ott és honnan jöttél, de elfogadják. Sokszor nem érted őket mert katálanul beszélnek, a spanyollal már egyre jobban boldogulsz. De ha elég bambán nézel talán elismétlik angolul is, vagy ott hagynak. Megtanulták a neved, olyanok is tudják akikre te nem is emlékszel. Jönnek - mennek, néha akkor lenne kedvük valami foglalkozáshoz amikor te nem készültél, amikor meg igen nincs elég gyerek, más programjuk van, fáradtak, nyűgösek, nincs rá idejük, Ramóna ez meddig tart? Nekem öt perc volt, de nekik vagy egy óra. Na, azóta nem is nyaggatnak, már alig köszönnek. De mások mosolyognak, büszkék, hogy ismernek, hogy neked panaszkodhatnak, vagy elvárják, hogy a bírót játszd.

Most of the time, esznek, és ez a legnagyobb elfoglaltságuk.

Nekem meg sokszor nehezemre esik magyarul gondolkodni. Hát ha egyszer valami egy másik nyelven sokkal logikusabb?

Valamikor pedig a spanyol jön hamarabb, pedig akinek mondom nem is érti.

Vagyis az az idegesítő ember lettem, aki ha kiköltözik külföldre azt hiszi neki mindent szabad.

Hogy csak úgy élvezi az életet, míg mások otthon küzdenek, az egyetemen, munkahelyen, szóval neki biztos nagyon jó lehet, úgy irigylem.

Még tisztességesen rosszul sem lehet az ember, mert hátazértna.

Pedig teljesen mindegy, hol van az ember, a problémák így is úgyis megtalálják, csak itt nincs anyaapa aki főzzön, nagymama akire elég ránézni és tudja mi bajod, barátok ismerős ölelései és az otthoni sonka.

És mikor érzed, hogy na most aztán tök egyedül vagy és nem szeret senki, a kisszerelmed az ifjúsági központban ezt észreveszi, ha nem is tudatosan de valami késztetés miatt megölel, de úgy igazából, hosszan, te meg majdnem sírva fakadsz, nem akarod elengedni, de ott vannak a barátai, mégis egy 11-12 éves fiúról beszélünk, ciki, szóvá is teszik, tagad, nem szeret, nem akar, ott is hagy, de azért rád néz még utoljára a nagy szemeivel és te érzed, hogy komolyan gondolta, majd elköszön, és te ott maradsz egyedül, senkinek nem tudod elmondani de ez most nem érdekel.

Mert van olyan amikor ennyi is elég.

Amikor minden fiút beflörtöltem

Ezért felejtsd el azt a mondást, hogy minden nap nézz ki úgy, hogyha belebotlasz életed szerelmébe felismerjen. Ha nem akarod csak akkor kellesz majd igazán, még ha nem is aludtál semmit és egész nap dolgoztál emiatt nyúzott a képed, a sminked már régen nem áll úgy ahogy reggel és ráadásul olyan éhes vagy, hogy ha bárki hozzád szól egy pincéren kívül annak húzzafrancba.

Szóval amikor ez így mind összejött még bevállaltam egy szülinapi bulit, ahol minden erőfeszítésem ellenére felhívtam magamra a figyelmet, minden áron meg akart ismerni és beszélgetni, bár azóta se keresett így vagy magára vette tökömkivanmindennel hangulatomat vagy én értettem félre valamit. Nagyon rossz vagyok ebben, majd mindjárt meglátod.

Egyik nap jövök fel a metróból, oké ez már többször is előfordult, de az egyik alkalommal amikor nagy ártatlanul vártam valakit, egyszer csak odajött egy srác azzal a mondattal, hogy csak annyit szeretne mondani nagyon szép vagyok, de amúgy nincs ám berúgva, higgyem el. Tényleg nem volt, és sajnos még én sem. Majd lezajlott egy komplett interjú de én még a nevét se tudom, a számomat csak én adtam meg - említettem már, hogy nehezen mondok nemet? - ő pedig azóta se hivott. Azt hiszem erre még talán magamtól is rájövök, hogy mit jelent.

Nem sokra rá elutaztam egy barátomhoz, több mint egy hétig nem voltam egyedül így perverz módon vártam a haza felé tartó 7 és fél órás buszutat, de kaptam egy beszédes srácot magam mellé aki egy idő után úgy kezdett el viselkedni mintha már a kapcsolatunk ott tartana, hogy már fingok is előtte. Nem részletezném, de amikor betakart a kabátjával - nyár elején - akkor kicsit meglepődtem.

Már rögtön másnap megtörte folytonos érdeklődését a következő önjelölt amikor beültetett menüzni egy olyan helyre ahova nem is akartam, de rám vetette magát, mint pincér és már nem mertem nemet mondani. Meg már amúgy is a bármit és bárhol megeszek szinten tartottam.

Még bőven nem végeztem amikor a következő fogás helyett a telefonom alá csúsztatott egy félbehajtott fehér papírt én meg nem értettem, hogy miért hozza a számlát amikor nem is kértem. Mondtam, hogy nem értem a jeleket. Később rá is kérdezett, hogy keresni fogom-e én meg nyilván nem akartam ilyen korán összetörni a szívét de a kis papírt megtartottam. Hátha jó lesz még valamire.

Azóta helyreállt az egyensúly, az én számom is ott van valakinél és nekem is van egy, valaki tőlem akart túl sokat és túl hamar, én pedig Tőled.

Tökéletes matematikai egyenlet aminek a vége egy nagy nulla.

 

 

Ha elmegyek keresni fogsz?

Egyre üresebb a szoba ahogy a cuccaim a bőröndbe kerülnek. Félek, hogy nem fér majd el minden. Itt kell hagynom pár dolgot, de ezt a részét nem annyira bánom. Otthon nehezebb lenne megválni tőlük. Így a muszáj könnyebbé teszi az elhatározást.

Tőled  is nehéz lett volna de már elképzeltem ahogy még utoljára nálad alszom, pedig még nem is láttam a szobád, aztán reggel kiviszel a reptérre, a könnyeimmel küszködve próbálok még valamit mondani amikor az utolsó pillanatban megcsókolsz és akkor már nem bírom tovább. Érzem, hogy most rögtön meghalok így elfordulok és már ott sem vagyok. Nem nézek vissza, nem bírok, csak megyek előre és elvégzem az automatikus mozdulatokat.

A biztonsági ellenőrzéskor észreveszek egy idegen kis dobozt. Rögtön tudom, hogy te raktad bele. Mikor később megnézem már úgy bőgök, hogy mindenki engem néz. El kell bújnom a mosdóban, hogy megsemmisülten ott üljek amíg meg nem hallom, hogy a járatomhoz való beszállás megkezdődött.

E.T. haza.

Káromkodás

Jól van, elnézést, kicsit elvetettem a a sulykot, így egy nő nem beszélhet, elvileg. Bár ezt sem igazán értem, talán a fiúk szájából szebben hangzik a bazdmeg szó?

Biztos a hangszálak miatt, ugyanis egy káromkodás akkor hatásos ha mély, öblös hangon szól, viszont mi van akkor, ha valakinek férfi létére magas orgánuma van, akkor ő sem káromkodhat? Vagy ha egy nőnek rekedtes, akkor ő igen?

Zavaros ez az egész, mindenesetre remélem abból nem lesz baj ha leírom ide, hiszen aki olvassa az lehet nő vagy férfi is, bár úgysem fogják, fogod, vagyis ezt most nem hangosan olvasod remélem, az egy kicsit fura lenne. Szerintem akkor már a káromkodás is jobb.

Nem az esztelen fröcsögés, de ha pl. valaki nem teszi ki az indexet mielőtt elfordulna előttem annak a kurvaanyját.

Ma rám mosolygott egy kutya

Miközben mentem át a zebrán velem szemben észrevettem egy nem emlékszem milyen fajtájú,  de nagy darab, fényes sárgás-barnás színű kutyust sétáltató lányt. Nem tudom miért de rögtön kiszúrt magának, végig követett a szemével még akkor is amikor már elhaladtak mellettem és ahogy visszafordultam láttam, hogy még mindig engem néz.

Nem volt különösebben meglepő az eset, már többször észrevettem, hogy tapadnak rám az állatok. És a kisgyerekek is, ha most jobban belegondolok. De arra még nem jöttem rá, hogy milyen összefüggés van a kettő között, talán semmi, vagy valamilyen suttogó vagyok.

Hogy ezzel mit akarok mondani azt magam sem tudom, szimplán megfigyelés. Sok mindent nem értek de megszállottan szeretem túlgondolni a dolgokat hátha egyszer rájövök. Jó lenne például tudni azt is, hogy miért ragaszkodom hozzád ennyire amikor már le se szarod a fejem.

Itthon és otthon között

how-to-prevent-bed-bugs-when-travelling-v2.jpg_768x359

Azt mondják, hogy ahelyett hogy otthon oldanánk meg a problémákat, inkább elmenekülünk külföldre. Viszont ők nem látják azt a rengeteg embert, akik küzdenek. Akik nem adják fel addig, amíg bele nem fáradnak vagy akik mások eredménytelen próbálkozásait látva egyszerűen a könnyebb utat választják mert van rá lehetőség. Miért olyan nagy probléma, ha ki akarjuk használni? Miért vagyok azért kevésbé magyar, ha visszatérve elkezdek új szavakat használni külföldön tartózkodásom miatt? És miért vagyok kevésbé egy csapat tagja ha nem beszélem azt az idegen nyelvet mint a többiek, de minden erőmmel azon vagyok, hogy azt megtanuljam?

Évről évre felötlik bennem az a gondolat, hogy tanítani szeretnék viszont sosem voltam benne teljesen biztos, hogy a személyiségem hordozza-e azokat a tulajdonságokat amikkel egy tanárnak bírnia kell. Így tehát újra és újra elvetettem ezt az ötletet, magyar szakon tanultam az egyetemen, de a válaszom mindig nem volt arra a kérdésre, hogy tanár leszek –e.

De még ha ez a személyesebb ok meg is oldódna, van egy határozott véleményem a magyar oktatással kapcsolatban. Nem voltam vele megelégedve az általános iskolai éveim alatt, nem nyűgözött le gimiben, az egyetem elől pedig egyenesen elmenekültem, még a szakdogámat sem írtam meg. Egyrészt nem értem, hogy miért kell most eldöntenem, hogy milyen idős gyerekeket akarok tanítani, miért kellene a nyugdíjazásig újra és újra leadnom ugyanazt az anyagot, miért nem tudnak változtatni végre valamin ami nem jó? Másrészt a saját tovább tanulásommal is bajban vagyok amíg az ember nem azt kapja a felsőoktatástól amit vár, amíg nincs jó döntés, hogy melyik egyetemre megy tovább az ember tanulni a saját területén belül, mert valami mindenhol hiányzik.

Tehát nem, nem leszek tanár, és abban sem vagyok biztos, hogy ha hazamegyek nyolc hónap múlva, akkor folytatom tanulmányaimat. Viszont vannak terveim, de egyelöre nem tudom, hogy hol akarom megvalósítani öket.

Barcelonában megtapasztaltam, hogy van olyan ország ahol az öregeket nem teherként kezelik és gondos ápolásban részesülnek. Ahol a gyerekek nem csak azért fontosak mert hiánycikknek számítanak.

Mert van itt egy olyan hely számukra, ami otthon tudtommal nincs, vagy legalábbis nem bír olyan fontossággal mint itt. Youth Center a neve, magyarul ifjúsági központ. Ide a gyerekek ingyen jöhetnek, iskola után tanulni, együtt lenni, játszani, workshopokon részt venni. A helyi városi tanács a felelős ezekért a klubokért, de kellenek hozzá szponzorok, egy cég, szervezet aki az ott dolgozókat biztosítja, vagy esetemben az önkéntest és persze egy hely, ami egyaránt jó a gyerekeknek, és az épületben szintén helyet kapó könyvtárban olvasókat sem zavarja a szomszédból kiszűrődő ricsaj. (Érthetetlen, de megtörtént eset…)

Én két helyen dolgozom és azért vagyok ott, hogy jelenlétemmel segítsem az értük felelős személy tevékenységeit miközben nekem is meg van a saját feladatom, havonta két foglalkozással kell támogatnom a csapatot. Ami esetemben 1-1-et jelent, két helyen. Két különböző zónában (Barcelonában hat is van), két teljesen eltérő társadalmi és szociális háttérrel rendelkező gyerekek csoportjával. Amíg az egyik oldalon inkább tinédzserek vannak akik drogoznak, cigiznek, randiznak 13 évesen, nem törődnek velük a szüleik eleget és ezért sokszor bajba kerülnek, addig a másik oldalon gazdag családok kisebb gyerekei küzdenek olyan problémákkal, mint stressz, túlterheltség, depresszió. Ezért nehéz, de egyben nagyon motiváló is ez a feladat. Mostmár, hogy tudom mivel állok szemben és egyre jobban kezdem megismerni a gyerekeket is, a hátterüket, az igényeiket, kezd kibontakozni előttem, hogy miért is vagyok jó helye(ke)n.

Nem leszek tanár, de közöttük lehetek. Átadhatom nekik a tudást, amivel rendelkezem nem-formális keretek között. Engedhetem a kreatív részemnek, hogy érvényesüljön, az ötleteimnek, hogy felszínre jussanak.

Talán itt maradok, talán nem.

Ha találnék egy ilyen helyet Magyarországon, vagy ha sikerülne valahogy megvalósítani az elképzeléseimet, hazavinném ezt a tudást.

De közben bármi megtörténhet, szerelem ami itt tart, vagy az egyik kamasz üzenete: „Mi olyanok vagyunk mint egy nagy család és nem jöhet ide bárki csak úgy és lehet a legjobb. De te olyan cuki vagy és kedves, hogy mindenki csak jókat mond rólad, higgy nekem. Mostmár te is a család egyik tagja vagy.”

Így azt is el tudom képzelni, hogy itt maradok mert abban sincs semmi rossz. Mert hogy hol van az itthon és az otthon nem számít többé miután rájössz, hogy bárhol ahol szeretnek otthon vagy. És nekem tetszik az az ötlet, hogy több helyre menjek haza...

Sin lácteos, por favor

Spanyolországban az első félreértett vásárlás és vajas péksütemény után megtanulod, hogy a sin leche és a másba vetett hited egy spanyol étellel kapcsolatban amit rendeltek nem mindig elég. Viszont a legjobb élményeim közé tartozik amikor egy valenciai kisvárosban a frissen megismert helyi erők továbbították kívánságomat a pincérnek, ami után olyan szintű figyelemben részesültem, hogy a tapashoz járó kenyér helyett nekem olyat hoztak ki, aminek előtte jól átnézték a hozzávalóit.

Tudom, hogy otthon sem könnyű tejallergiásként vásárolni vagy étteremben, cukrászdában enni, hiszen sokan keverik a laktózérzékenységgel, és hiába lehet ma már szinte mindent eladni azzal, hogy gluténmentes vagy laktózmentes (ami amúgy is helytelen kifejezés, hiszen lehetetlen, hogy egy tejtermék ne tartalmazzon tejcukrot, vagyis laktózt. Mivel a baj forrása a laktáz, tehát a laktózt lebontó enzim teljes vagy részleges hiánya a szervezetben, így két megoldás létezik annak pótlására. Vagy étkezés előtt kell bevenni olyan gyógyszert, ami tartalmazza ezt az enzimet, vagy pedig már a gyártás során beleteszik az adott élelmiszerbe.), az számunkra nem elég mivel a tejfehérje allergia egy kicsit bonyolultabb. Ilyenkor a laktózmentes felirat nem garantálja a tejfehérje mentességet is, az pedig minden állati eredetű tejben benne van, az igazán extrém eseteknél pedig a tejet adó állat szőrére, bőrére, húsára is felléphetnek allergiás reakciók. Így ha te is szembesülsz értetlen arcokkal, amit hosszan tartó magyarázkodások követnek, íme néhány tipp a „túléléshez” innen Barcelonából legfőképpen azoknak, akik itt, vagy ebben az országban tartózkodnak.

  1. Tudd, mitől és mennyire van bajod

Ezt ki kell tapasztalni, de egy idő után gyorsan rájön az ember. Nálam nem volt olyan egyszerű, mert a mai napig nincs más bajom, csak a sokáig fennálló puffadás (bár az nekem elég is). Napi szinten fogyasztottam valami tejterméket, akár többször is, így az egész napos hasfájást és a felszedett kilókat nehéz volt rögtön arra fogni. Aztán először laktózérzékenységem volt, majd mikor újra jöttek a panaszok, elmentem rendesen kivizsgáltatni egy gasztroenterológushoz, ahonnan mivel nem volt bajom egy tejcukor-shottól, tovább küldtek egy speciális vérvételre ami bizony ki is mutatta, hogy az egyik fehérje típus nem nekem való (merthogy kettő is van, alfa és béta). Miután ezt sikerül tisztázni, a te(l)jes kétségbeesés és koplalás helyett: türelem. Kezdjük a legegyszerűbbel.

  1. Alternatívák

Vegán életmód: nem a legolcsóbb itt sem, de megéri a stresszmentes mutogatást a speciális éttermekben, és voltam olyan bárban, ahol az étlapon a tapasok különböző címkékkel voltak ellátva aszerint, hogy vegetáriánus, vegán stb., és ugyanezt már megfigyeltem a szupermarketekben egyes kritikus élelmiszerek csomagolásán is. Ha pedig „tejtermékre” vágysz, az Alpro család tejeinél sokkal olcsóbbat is találhatsz kicsivel több, mint 1 euróért és a tejmentes horchata de chufast is kipróbálhatod. Ne igyál mindig szójatejet, legfőképp akkor ha nő vagy, mert a túlzott fogyasztása befolyásolhatja a hormonokat, ráadásul egy idő után a szójával szemben is kialakulhat allergia. Lehet kapni egy nagyon finom csokis szójapudingot, így érdemes arra tartogatni a napi ajánlott fogyasztást. Ha pedig kifogy a műanyag doboz ne dobjuk ki egyből. Nagyon fontos a szelektív hulladékgyűjtés (amire itt jobban odafigyelnek, mint otthon. Hatalmas szelektív kukák mindenütt, többféle szemetes a házban), de még jobb, ha mi magunk fel tudjuk használni valamire és nem kell egy újabb dolgot csak azért vásárolni. Halloweenre például remek ötlet először fehérre festeni őket, szellemként díszíteni, damilra felfűzni és kifeszíteni két szekrény közé.
Növényi alapú sajtot a tofun kívül még nem találtam, igaz Magyarországon is ritka, ráadásul horribilis áron. De ehetsz hummuszt minden mennyiségben, többféle ízesítésben így elkerülheted a margarinok átbogarászását. Igen, tudom, hogy az növényi, és azt is tudom, hogy némelyikben van valamilyen tejszármazék. Sajnos itt nincs zöld Vénusz.

Paleo: tej, tojás – és lisztmentes étrend. Ezzel a jelenséggel itt még nem találkoztam.

  1. Címke: Puede contener…, Trazas de…, sin

Vagy tüzetesen átvizsgálsz minden összetevőt, jobb esetben félkövéren vannak szedve a kritikus elemek, vagy külön ki vannak emelve az allergének, esetleg  fel is van tüntetve, hogy tejet illetve tejfehérjét nem tartalmaz.
Ha pedig sietős a dolgod, két remek alkalmazás áll a rendelkezésedre ami helyetted fogja ellenőrizni a vonalkód beolvasása után, hogy mit vehetsz meg és mit nem: BuenoParaMi, én általában ezt használom, vagy a Que Puedo Comer? Csak internethez csatlakozva működnek, de a mobilinternet amúgy is elengedhetetlen ha utazó vagy. A Google Maps sok bolyongástól kímélt meg eddig.

  1. Teljes elhagyás

Néha belefárad az ember, vagy egyszerűen érthetetlen, hogy miért sokkal drágábbak ezek a speciális élelmiszerek, amit egy önkéntesnek járó zsebpénzzel duplán meggondol az ember. De olyat sem egyszerű találni aminek biztos semmi köze a tejhez. Mert hiába tudod, hogy az étcsokiban nincs tejszármazék, ha mégis beleteszik, legyen szó akár a kenyérről, szalámiról, de még kolbászba is! Sokszor én érzem magam kellemetlenül azért mert elutasítok valamit vagy miattam tovább tart egy bevásárlás, nehezebb éttermet választani stb. és kiderül, hogy nekem komolyabb problémám nem származik belőle ha esetleg néha megeszek valamit. De úgy is felfogható ez a komoly odafigyelés, hogy valamilyen szinten egészségesebben táplálkozom, és azóta a súlyom is lentebb ment. Sokan nem értik miért vagyok ennyire vékony, és miközben tapintatból egy túlsúlyos embertől sem kérdezzük meg, hogy miért vagy ilyen kövér, valamiért az teljesen normális, hogy engem állandóan aggódó szemekkel vizslatnak és kérdezik, hogy te eszel rendesen?