Amikor minden fiút beflörtöltem

Ezért felejtsd el azt a mondást, hogy minden nap nézz ki úgy, hogyha belebotlasz életed szerelmébe felismerjen. Ha nem akarod csak akkor kellesz majd igazán, még ha nem is aludtál semmit és egész nap dolgoztál emiatt nyúzott a képed, a sminked már régen nem áll úgy ahogy reggel és ráadásul olyan éhes vagy, hogy ha bárki hozzád szól egy pincéren kívül annak húzzafrancba.

Szóval amikor ez így mind összejött még bevállaltam egy szülinapi bulit, ahol minden erőfeszítésem ellenére felhívtam magamra a figyelmet, minden áron meg akart ismerni és beszélgetni, bár azóta se keresett így vagy magára vette tökömkivanmindennel hangulatomat vagy én értettem félre valamit. Nagyon rossz vagyok ebben, majd mindjárt meglátod.

Egyik nap jövök fel a metróból, oké ez már többször is előfordult, de az egyik alkalommal amikor nagy ártatlanul vártam valakit, egyszer csak odajött egy srác azzal a mondattal, hogy csak annyit szeretne mondani nagyon szép vagyok, de amúgy nincs ám berúgva, higgyem el. Tényleg nem volt, és sajnos még én sem. Majd lezajlott egy komplett interjú de én még a nevét se tudom, a számomat csak én adtam meg - említettem már, hogy nehezen mondok nemet? - ő pedig azóta se hivott. Azt hiszem erre még talán magamtól is rájövök, hogy mit jelent.

Nem sokra rá elutaztam egy barátomhoz, több mint egy hétig nem voltam egyedül így perverz módon vártam a haza felé tartó 7 és fél órás buszutat, de kaptam egy beszédes srácot magam mellé aki egy idő után úgy kezdett el viselkedni mintha már a kapcsolatunk ott tartana, hogy már fingok is előtte. Nem részletezném, de amikor betakart a kabátjával - nyár elején - akkor kicsit meglepődtem.

Már rögtön másnap megtörte folytonos érdeklődését a következő önjelölt amikor beültetett menüzni egy olyan helyre ahova nem is akartam, de rám vetette magát, mint pincér és már nem mertem nemet mondani. Meg már amúgy is a bármit és bárhol megeszek szinten tartottam.

Még bőven nem végeztem amikor a következő fogás helyett a telefonom alá csúsztatott egy félbehajtott fehér papírt én meg nem értettem, hogy miért hozza a számlát amikor nem is kértem. Mondtam, hogy nem értem a jeleket. Később rá is kérdezett, hogy keresni fogom-e én meg nyilván nem akartam ilyen korán összetörni a szívét de a kis papírt megtartottam. Hátha jó lesz még valamire.

Azóta helyreállt az egyensúly, az én számom is ott van valakinél és nekem is van egy, valaki tőlem akart túl sokat és túl hamar, én pedig Tőled.

Tökéletes matematikai egyenlet aminek a vége egy nagy nulla.